Tamás Gáspár Miklós – Egyszerű ez nagyon

Forrás: 

http://hvg.hu/itthon/20180421_tgm_egyszeru_ez_nagyon

Letöltés: 2018-04-21

Utolsó frissítés: 2018-07-05 

 

[...] A világ mai képe eléggé rémületes, igazán érthető, ha valaki ki akar maradni a modernség jelenlegi változatából, s kapaszkodik valóságos vagy koholt gyökereibe.

vö: Kapitány II-8-1-1 Magyarázatok nélkül - a szerk.

 

[...] az újraelosztás: jövedelmi, mobilitási (ezen belül oktatási, nemzedéki, „népmozgalmi”, azaz elvándorlási), lakhatási, foglalkoztatási, társadalombiztosítási, segélyezési stb. problémák tömkelege – az újkorban szokásos megvitatása elmaradt,

egyrészt azért, mert „az alsóbb néposztályok” szervezetlenek (a szakszervezetek haldokolnak - {???- a szerk.}), és politikai-ideológiai képviseletük sincsen (de igen, a Fidesz az - a szerk.);

másrészt azért, mert a választási harc vitatémáit a hatalmi, világnézeti és médiafölényben lévő Orbán miniszterelnök és apparátusa határozta meg.

vö: Kapitány Összefoglaló - a szerk.

 

Senkinek nem volt ereje hozzá, hogy ezt megváltoztassa. Az osztálykérdésnek, azaz most: az egyenlőség, vagyis az állami újraelosztás és a gazdaságba való szociális indítékú állami beavatkozás kérdésének, az adó- és munkajognak a hánytorgatása nem került sorra.

Az egyetlen középpontban álló valódi kérdés az etnikai-faji probléma volt, mindenekelőtt a közel-keleti, közép-ázsiai és afrikai menedékkérők fenyegetőnek érzett árnyéka (a „migránsprobléma”), és kisebb mértékben ugyan, de a cigánykérdés is.

Ez volt A KÉRDÉS.

A kormányzó radikális jobboldal tézisét ismerjük: a magyar állam nem engedi be a fajilag és kulturálisan idegen menekülteket és bevándorlókat Magyarországra, akik szétzúznák keresztyén és európai identitásunkat, és fölhígítanák fehér-turáni fajiságunkat + terrorizmus, kalifátus, fehér lányok megerőszakolása, no-go zónák, párhuzamos társadalmak, népvándorlás, iszlám hódítás, mecsetek, hidzsáb, burka, fanatizmus, középkor. Korcs népkeverék. Satöbbi.

Mi volt rá az ellenzéki pártok válasza?

Az ellenzéki pártok (illetve ellenzéki lapok, műsorok, portálok) kifogásolták Orbán Viktor híveinek a stílusát („gyűlöletkeltés”, „uszítás”, „sorosozás”), de az orbáni fajelmélet/etnicizmus lényegét egyáltalán nem. Valamennyien megígérték választóiknak – némi habozás, vonakodás után –, hogy ők se engednek be színeseket és muszlimokat, ha nyernek, elutasítják az EU kvótahatározatát.

Tehát a lényegi vitakérdésben nem álltak szemben az elavult „Fidesz” névvel illetett hatalmi apparátus középponti politikai üzenetével.

Orbán Viktor ezt meg egyszerűen eltagadta.

Szemben az összes tényekkel azt állította, hogy az ellenzéki pártok („Soros jelöltjei”) megnyitnák a határokat, titokzatos idegen szponzoraik megbízásából etnikailag vegyes, soknemzetiségű, kevert fajú, több vallású társadalmat akarnak előállítani. Pedig az ellenzék nem ezt akarta. Az ellenzék lagymatagon tagadta a vádakat, pedig csak durva rasszista ordítozással hitethette volna el, hogy a közönség 95 százalékát tájékoztató szélsőjobboldali médiahálózat – szűzmáriám – téved, vagy urambocsá, nem mond igazat. Ezt mégse tehette. Annyit tett, hogy halkan megjegyezte olykor: „no de hát, drága magyar testvéreink, voltaképpen mi is fajgyűlölők vagyunk, ne piszkáljatok már bennünket, megtartjuk a kerítést, na”.

Ez a kormányzati, szélsőjobboldali propagandagépezet óriási zajában nem hallatszott.

De az hallatszott volna, ha egyszerűen ezt mondják:

NEM.

[...]

[Az ellenzék - ] Megalkuszik a cigánykérdésben, megalkuszik a magyar falu nyomorúságának kérdésében. (Mint ahogy a régi, réges-régi magyar ellenzék megalkudott a nemzetiségi kérdésben és az agrárkérdésben. Itt a politikai magatartások változásához – a mindenkori uralkodó osztály „frakciói” magatartásának változásához – hosszú évszázadok kellenek. Vagy külső befolyás.)

Követve a féldiktatúrás kormányzat eklektikáját, a „demokratikus” ellenzék időnként irredenta hangokat hallat; a liberális sajtómunkások pedig megtalálták a maguk saját külön nacionalizmusát a legelborultabb oroszellenesség formájában.

A parlamentáris verseny bizonyos mértékig elkerülhetetlenné teszi a közvéleményhez (inkább a mediatizációhoz - a szerk.) való alkalmazkodást (azaz a közbeszédet uraló témák értelmelmezését - a szerk.)

vö Kapitány 9. Mediatizáció - a szerk.

 

De ez csak akkor megengedhető, ha a közvélemény tűrhetően informált, és a nyilvánosság szabad. A közvéleményre szabadított babonákra, előítéletekre és lidércnyomásokra azonban nem illik és nem helyes támaszkodni, akkor se, ha ez politikai kockázattal (magyarán: a versenyben való lemaradással) fenyeget.

Tudjuk – megbízható fölmérésekből és kutatásokból –, hogy a közvélemény többsége (önhibáján kívül) cigányellenes, iszlamofóbiás, nem kedveli a színeseket és bizalmatlan a szomszéd népekkel szemben. Ez adottság, amelyet tudomásul kell venni, de amelybe nem szabad beletörődni. 

[...]

Amint én ezt több helyütt kifejtettem már a „választási csata” ☺ hevében, az ellenzék is mocskos kampányt folytatott, fenyegetőzésekkel, gyalázkodásokkal, gyűlöletkeltéssel, bizonyítatlan gyanúsításokkal, ahogy köll. Az ellenzéket nem menti föl, hogy sikertelen volt. Meg az se, hogy üres, tartalmatlan rikácsolását nem tudta eléggé elterjeszteni.

[...]

Történelmünkben csak az antidemokratikus módon elért reformok diadalmaskodtak [??? - a szerk.] – annyira, amennyire. Nem csoda, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ugyanezeket az eliteket (esetünkben az Európai Uniót, az ENSZ intézményeit, az Európa Tanácsot, a szerinte „sorosista” [?!] emberi jogvédő hálózatokat és a nemzetközi liberális sajtót) tartja igazi ellenségének, nem a szánalmas magyarországi ellenzéket.

[...]

[A századfordulón] a politikai vezető réteg hazafiasan védelmezte az egyenlőtlenséget, a jogfosztást, a nemzetiségi elnyomást, a parasztság embertelen állapotát, a pellagrát, a tüdővészt, a hastífuszt és a hallatlan korrupciót.

[...]

Meglepetés nem történt. Mindenki tudhatta, aki ismeri ezt az országot a maga új, ám nem hagyomány nélküli politikai kultúrájával, és aki szemügyre vette a médiahelyzetet és a kormánypropagandát (amely utóbbi egyébként egybehangzik a reakciós-rasszista korszellemmel), hogy Orbán fényes győzelmet fog aratni. Amit nem lehetett sejteni – legalábbis nem ennyire –, hogy minden hangoskodás, szitkozódás ellenére a „demokratikus” ellenzék nem mert ellentmondani Orbán Viktornak semmiben, ami lényeges. Csak a korrupciót hangsúlyozta, ami nem politikai téma: mindenfajta rendszerben van korrupció, a baloldali Lula és a jobboldali Sarkozy is korrupt, ami helytelen – de ami helyettük lett, az a nép szemszögéből szikrányit se jobb.

„Hát akkor itt fogunk élni” – idézik ma sokszor egy híres magyar filmből, amelynek a fő mondanivalója az volt, hogy az ellenállás céltalan, és egyébként is minden siralmasan vacak. De sokan nem fognak itt élni, mert elmennek innen a fenébe, és sokan egyáltalán nem fognak élni, mert nincs pénzük magánklinikára.

 

 

Oldal: Így nyerték meg harmadszorra is - TGM szerint
MOMENTAIRE 2018. - © 2008 - 2024 - tloszao.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat