EZT VÁRJÁK EL A (BRIT) VÁLASZTÓK A KÉPVISELŐIKTŐL
Utolsó frissítés: 2018-07-05
Eredeti megjelenés: 2015. ÁPRILIS 15.
MIT VÁRNAK EL A (BRIT) VÁLASZTÓK A KÉPVISELŐIKTŐL?
Nick Vivyan Durham University, Markus Wagner University of Miami: What Do Voters Want From Their Local MP?
The Political Quarterly, Vol. 86, No. 1, January–March 2015
Letöltve: 2018-03-03
Az angol kutatók tanulmányukban azt vizsgálták, mit várnak el a brit szavazók választott parlamenti képviselőiktől.
1. Pártpreferencia
2. Képviselői önállóság, mint fontos erény: felszólalások akár saját pártjával szemben vs okoskodó figura
3. Politikai tapasztalat - nem döntő: friss/öreg róka
4. Milyen nemű - nem döntő
5. A helyi érdekek képviselete minden választó számára kiemelt jelentőségű
6. Szélsőséges személyiség(jegy)ek vagy attitűdök – kevésbé nyerik el a választók tetszését
A „Conjoint analisys”
A „conjoint analisys” eredetileg marketing-statisztikai módszer, segítségével a fogyasztói preferenciákat próbálják meghatározni. Azaz milyen terméket hajlamosak választani a vevők, és miért. A tesztalanyoknak elképzelt politikusok között kellett választaniuk:
A válaszadóknak ezen tulajdonságok mentén meghatározott két „hipotetikus” képviselő közül kellett kiválasztaniuk a számukra szimpatikusabbakat. Elegendő számú válasz esetén megállapítható, melyik attribútumok mennyire befolyásolják a válaszadókat a döntésben. Emellett ezzel a módszerrel jól lehet súlyozni az egyes preferenciák fontosságát.
A pártpreferencia feltüntetése mellett a valamelyik politika oldal felé elkötelezett választók nem biztos, hogy az önállóságot díjazzák. A túlzottan önálló képviselők könnyen áteshetnek a ló túloldalára, így problémás okoskodóknak tűnhetnek a választók szemében.
A választók természetesen elvárják a lokális ügyek képviseletét, de az országos politikát elhanyagoló képviselők inkompetensnek vagy nemtörődömnek tűnhetnek.
Eredmények
Egyértelműen kijelenthető, hogy a választók nem csak a pártkötődést tartják kizárólagos szempontnak.
Bár a szerzők megjegyzik, egy tényleges választási helyzet esetén, egy kiélezett kampány után a pártpreferenciák valószínűleg nagyobb szerepet játszanak a döntésben, számos emberi tényező is közrejátszik az urnák mellett.
A kutatásból egyértelműen kiderül, hogy a választók számára egyaránt nem kedvelt a „bólogató” és a folyton „kötekedő” képviselő. A ritkán (rarely) vagy alkalmasint (sometimes) pártérdekekkel szembemenő képviselőket viszont 30 százalékkal nagyobb valószínűséggel választják, mint az engedelmes pártkatonákat.
A választók nyomást helyeznek a képviselőkre, hogy esetenként forduljanak szembe pártjukkal, és a pártoknak is érdeke, hogy önállóbb képviselőket jelöljenek, azonban a párt cselekvőképessége mindemellett nem sérülhet.
A helyi ügyek tekintetében a válaszadók szintén a középutas megoldásokat preferálják.
A legnagyobb sikerre az a képviselő számíthat, aki
öt napból kettő vagy három napot helyi ügyekkel foglalkozik,
a fennmaradó idejét pedig az országos kérdések teszik ki.
Ezen felül a választók inkább azokat a képviselőket kedvelik, akik
kiállnak a helyi érdekek mellett és
képesek egyéni értékrendjüket is háttérbe szorítani a lokális célokért.
Nemek tekintetében nem mutatható ki különbség, a válaszadók nem tettek különbséget női és férfi jelöltek között.
Hasonló a helyzet a politikai tapasztalat terén is.
A friss politikusoknak ugyanakkora esélyük van bejutni a parlamentbe, mint tapasztaltabb kollégáiknak.