EZT KELLENE MEGÉRTENÜNK - EZÉRT NEM GONDOLJÁK A FIDESZESEK KORRUPCIÓNAK

Utolsó formázás: 2018-07-05.

 

Eredeti megjelenés:

2015. JÚNIUS 19.

A POLITIKAI VEZETŐK MORÁLIS MEGÍTÉLÉSE A VÁLASZTÓI TUDATOSSÁG FÉNYÉBEN - kivonat

Sarah Birch & Nicholas Allen: Judging politicians: The role of political attentiveness in shaping how people evaluate the ethical behaviour of their leaders

European Journal of Political Research 54: 43–60, 2015

Forrás: https://szazadveg.hu/hu/kutatasok/az-alapitvany-kutatasai/otletmuhely/a-politikai-tudatossag-befolyasolja-a-valasztok-moralis-ertekiteletet

Hozzáférés: 2018-03-03

A választópolgárok értékítéletét befolyásoló tényezők megértése, az, hogy milyen cselekedeteket támogatnak vagy ítélnek el választók, elengedhetetlenek a politikai sikerhez.

A morális ítéletalkotás mozgatórugói összetettek.

A politikai pszichológia segítségével vizsgálhatók azok a kategóriák, amelyek mentén a választók megítélik a politikusok viselkedését vagy tetteit.

Minél inkább járatos egy választó a politikai kérdésekben (azaz mélységében képes átlátni egy problémát), értékalkotása is annál árnyaltabb lesz.

A politikai pszichológia módszerével választ kaphatunk, hogy az emberek miként alakítják ki a politikusokról etikai értékítéleteiket. Milyen szerepe van abban a politikai tudatosságnak, jártasságnak, hogy egy politikai cselekményt miként értékelnek helyesnek vagy helytelennek

- az összeférhetetlenség,

- a közjó és

- a jogszerűség szempontjából.

 

A politika és a politikusok megítélése

A politikusok számára jelentős kihívás és feladat a folyamatos bizalom fenntartása a választópolgárokban (ld. következő megválasztásuk). A kutatás alapja a politikatudományi szakirodalomban és elméletekben kidolgozott normatív keretek az etikai sztenderdek kiértékeléséhez, amelyek, sok esetben, intézményi magatartási kódexekben és más hasonló szervezeti dokumentumokban is visszatükröződnek, annak érdekében, hogy szabályozzák a politikusok viselkedését.

A szubjektív tényező szerepe hangsúlyos. Az eltérő csoportok másként ítélnek meg egyes cselekményeket, mennyire kritikusak vagy éppen toleránsak az etikailag kétes viselkedésekkel kapcsolatban. Azonban még máig sem egyértelmű, hogy a közvélekedés miként alakítja ki értékítéletét a megválasztott vezetőkről, és azok milyen viszonyban állnak a politikatudomány által meghatározott normákkal.

 

Az etikátlan magatartásokkal összefüggésben nem csupán két kérdést vizsgálnak:

- az emberek elfogadhatónak vagy elfogadhatatlannak tartják-e az adott viselkedést, illetve

- mekkora az adott intézményben, rendszerben, régióban vagy országban előforduló jogellenes magatartások mennyisége.

A miérttel és a hogyannal nagyon kevesen foglalkoznak, azaz, hogy

- miért tekintik etikátlannak, illetve

- hogyan alakul ki, alakítható ez az álláspont.

 

A kizárólag politikai értékítéletként értelmezett etikusságon túl, annak, hogy mi a jó vagy a rossz, morális alapjai (is) vannak. Ennek a további következménye, hogy a kifogásolható magatartás (köz)bizalomvesztéssel jár.

 

Összeférhetetlenség, közjó és jogszerűség 

A tanulmány az értékítéletek alapjául szolgáló, leggyakrabban előforduló három tényezőt, normát vizsgálja:

- összeférhetetlenség,

- közjó és

- jogszerűség. Az elemzés közvélemény-kutatásokon és felméréseken alapult.

Az összeférhetetlenség (conflict of interest), azaz, hogy a politikus személyes pénzügyi vagy magán érdekei és a köztisztviselőként ellátott közérdek között ne álljon fel érdekütközés.

Ezzel kapcsolatban például az angol parlament magatartási kódexe (Code of Conduct for MPs) (az angol parlament házszabálya pedig itt) egyértelműen rögzíti, hogy

a képviselő a köz érdekében tevékenykedik, és amennyiben magánérdeke és a közérdek között ellentét mutatkozik, akkor is a közérdeket kell előnyben részesítenie.

A „közjó minden felett” egy utilitarista (hasznosság) felfogást tükröz, amelynek mértéke a társadalmi igazságosság különböző foka. Ugyanakkor (választói) elvárás is a politikusokkal szemben, hogy tevékenységükkel a közjó maximalizálására törekedjenek.

Ennek normatív megfelelője az angol parlament magatartási kódexében az a szabály, hogy

a parlamenti képviselő általános kötelessége, hogy a nemzet, mint egész érdekében járjon el, és különös kötelessége, hogy választói érdekeinek is megfeleljen.

Ez a szemléletmód ugyanakkor ellentétes lehet ez előzővel, mert a polgárok etikusnak tarthatnak (kisebb) összeférhetetlenségeket és jogsértéseket, ha azt tapasztalják, hogy a közjó érdekében történt, különösen, ha az a társadalom peremére szorultaknak kedvez. Ez fordítva is igaz lehet, mert az etikai rosszallás kialakulhat pusztán azért is, mert a közjó, közjólét szempontjából negatív a magatartás eredménye.

A jogszerűség (legalitás) legegyszerűbb felfogásban az ún. szabály-utilitarizmust jelent. Ez a minimalista megközelítés azt jelenti, hogy annak eldöntése, hogy mi helyes vagy helytelen, pusztán azon alapul, hogy

megfelel-e a jogszabályi vagy intézményi előírásoknak, vagy legalábbis nem jogellenes,

nem ütközik azokba. Az angol parlament magatartási kódexe  tartalmazza, hogy a parlamenti képviselők kötelessége a jogszabályok betartása.

 

A neuropszichológia szerepe

A kutatást neuro-pszichológiai megközelítés egészítette ki.

Az alapszituáció szerint Susan Barnes parlamenti képviselő egy választókörzetébe tartozó vállalkozónak segít.

Az összeférhetetlenség, közjó, legalitás alapján megvizsgálták, hogy helyes vagy helytelen-e a cselekedet.

Például az összeférhetetlenséggel kapcsolatban hozzárendelték, hogy a vállalkozó A) verzió szerint támogatta a kampányt B) szerint nem.

A közjóval kapcsolatban C) verzió szerint a segítség hatására 1200 munkahely szűnik meg, D) esetben csupán néhány.

A legalitás esetében E) verzió szerint a képviselő továbbította a kérést a minisztériumba, F) esetben bizalmas dokumentumokat mutatott meg.

Az eseket mátrixszerűen rendezték, például úgy, hogy

A-D-E) a képviselő támogatta a vállalkozót, mert a vállalkozó támogatta a kampányt, de alig szűnik meg munkahely, és a képviselő csak továbbította a minisztérium felé a kérelmet.

Majd az egyes permutációknál vizsgálták, hogy az emberek etikai értékítélete szerint a segítségnyújtás helyes vagy helytelen volt-e egy 0-10-ig terjedő skálán.

A neuro-pszichológiai megfigyelések szerint az emberi gondolkodás könnyen alkalmazkodik azokhoz a mentális kérdésekhez, amelyekkel gyakran találkozik. Ennek következtében a döntési mechanizmus felgyorsul. Általánosságban a politikai gondolkodásra is alkalmazható ez a tétel.

Kijelenthető, hogy azok, akiket jobban érdekel a politika és a közügyek, valószínűleg könnyebben reagálnak még az árnyaltabb etikai normákra utaló jelzésekre is. Hamarabb feltűnik számukra az összeférhetetlenség, gyorsabban képesek eldönteni, hogy az adott cselekmény szolgálja-e a közjót, vagy megfelel a jogszabályoknak.

Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy az emberek értékítélete

- legtöbbször a kezdeti intuitív reakciójukkal determinált, és ezek a megérzések

- tükrözik uralkodó csoportok normáit, valamint

- korábbi meggyőződéseken alapulnak.

Ezért, illetve

a társadalomtudományok megfelelő ismeretének hiánya miatt a legtöbbek számára egy gazdasági döntés jóléti megítélése nehéz, illetve a jogszerűség eldöntése is

heurisztikus sok esetben. 

Eredmények

A kutatás arra jutott, hogy az emberek kritikusak a politikusokkal szemben, de nem vakon kritizálnak:

- Értékítéleteiket az információs kontextusra alapozzák és

- a három vizsgált politikai tényezőt is értelmezik,

- a kezdeti hipotetikus elvárásokhoz igazodtak válaszaik,

Mindezek megfelelnek a politikatudományi etika-elméletnek.

Leginkább az összeférhetetlenség (közérdek/magánérdek) és az érdekazonosulás/érdekellentét (közjó) motiválta döntéseiket.

A politikában kevésbé járatosak pedig sokszor – az összeférhetetlenséget (közérdek) követően – a legalitást helyezték előtérbe, és amennyiben az adott magatartás nem volt jogszerű, vagy nem tekintették jogszerűnek, akkor etikátlannak minősítették.

Miután

a közbizalom jelentős mértékben az etikusságon alapul, ezért a politikusok számára is fontos, hogy a közérdeket – minden esetben – személyes érdekeik felé helyezzék,

azaz a közmegbízatásuk végzése során törekedjenek, hogy legkisebb mértékben merüljön fel összeférhetetlenség.

A média szerepe ugyancsak hangsúlyos.

A kutatás során kiderült, hogy a válaszadók – a tudósítások alapján – homályosan értelmezik a politikusok integritását.

A híradások szerkezete és felépítése, nagy mennyisége, egyoldalúsága vagy tendenciózussága nem biztosít elegendő, megfelelő információt a „tiszta” (árnyalt) értékítélet kialakításához.

 

Oldal: Ezt kellene megértenünk - Ezért nem gondolják a Fideszesek korrupciónak
MOMENTAIRE 2018. - © 2008 - 2024 - tloszao.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat